Az Óangol juhászkutya (bobtail) eredete és korai története

  Angliában több száz éve vannak pásztorkutyák, de egy óangol juhászkutya sem vezetheti pontosan vissza õseit az 1870-es évekre korábbra. Angliában a XVIII. század közepére, amikor a gyapjú- és textilipar ugrásszerû fejlõdésnek indult, sok különbözõ juhászkutyafajta jelent meg. Ezek a fajták a jóval régebbi, közép- és kelet-európai terelõ és õskutyákból fejlõdtek ki. Ezeknek leszármazottjai a collie, a cheltie.,a bearded és a border collie-k és az óangol juhászkutya.
A bearded collie a bobtail legközelebbi fajtatiszta rokona. Harhaway, az egyik legünnepeltebb korai juhászkutya, akinek a javára írták a jó szõrtípus rögzítését a fajtában, nagyon hasonlít a mai beardier-re. 1891. június 8-án született.
Az óangol juhászkutya önálló fajtaként való felbukkanását nem lehet a farokvágás gyakorlatával sem meghatározni. Már õsidõk óta vágják a kutyák farkát. Feudális nemesek hatalmas birtokokat, mint kizárólagos vadászterületeket tartottak fenn. Azt gondolták, hogy ha levágják a parasztok kutyáinak a farkát, akkor ezek az állatok már nem lesznek képesek utolérni a vadat.
A farokvágást egykor a munkakutyák jelölésére is használták. Ezek az állatok a mindennapi munkában segítettek a parasztoknak, következésképpen nem vetettek ki rájuk adót. De ez a rokonszenves magyarázat nem egészen elegendõ az óangol juhászkutya, mint határozottan farok nélküli fajta megjelenésének meghatározása és idõbeni behatárolására.
A kutyákra kivetett adók sohasem voltak gyakoriak Angliában. Viszont a kontinentális Európában igen. Az elsõ „Juhászkutyák, rövidfarkú angol” bejegyzések az Angol Kennel Clubnál 1877-ben voltak.

Az óangol juhászkutyáknak szerencséjük volt, mert olyan elkötelezett, hosszú életû csodálóik akadtak, mint Freeman Lloyd és Henry Arthur Tillei, akik sok élményüket és tapasztalatukat közreadták.
A fajta megbecsülésében és fennmaradásában fõleg a második világháború utáni zavaros idõkben az amerikai érdeklõdés is nagy szerepet játszott.
Az óangol juhászkutya rövid idõ alatt Magyarországon is kedvelt lett. Aki ezt a nagyszerû fajtát választja, tartozik neki annyival, hogy jellegébõl eredõ küllemhez tartja úgy, hogy fajtájának méltó képviselõje legyen.